ÁDÁM 
Mit járjuk e végetlen hóvilágot, 
Hol a halál néz ránk üres szemekkel, 
Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva, 
Amint felretten lépteink zaján; 
Hol a növény is küzdni már kifáradt, 
Korcsult bokor leng a zuzmók között, 
S a hold vörös képpel néz köd megől 
Halál lámpájaként a sírgödörbe. - 
Oda vezess, hol pálmafák virulnak, 
A napnak, illatoknak szép honába, 
Holott az ember lelke, erejének 
Öntudatára fejlődött egészen. - 

LUCIFER 
Ottan vagyunk. E vérgolyó napod. 
Lábunk alatt a föld egyenlitője. - 
A tudomány nem győzött végzetén. - 

ÁDÁM 
Szörnyű világ! - csupán meghalni jó. 
Nem sajnálandom, amit itt hagyok. 
Ah, Lucifer! ki egykor ottan álltam 
Az ember bölcsejénél, aki láttam, 
Mi nagy jövő reménye ringa benne, 
Ki annyi harcát mind végigcsatáztam, 
Ez órjás síron, melyre gyászlepelt 
A természet dobott, midőn merengek, 
Első, utolsó ember a világon: 
Szeretném tudni, hogy bukott fajom? 
Nemes küzdésben, nagyszerűen-é, 
Nyomorún-é, törpülve ízrül ízre, 
Nagyság nélkűl és könnyre érdemetlen. 

LUCIFER 
Ah, ah, hiú ha vagy nagy szellemedre, - 
Amint nevezni már, úgy kedveled 
Azon erőt, mely a vért lükteti, 
És ifjú keblet eszményért dagaszt: 
Ne kívánj állni végre mint tanú 
Saját halotti ágyadnál. - Ez óra 
Csodálatos átvizsgálása ám 
A gazda nélkül készült számvetésnek. 
A hagymázos láz elriasztja mind 
Az életláz csillámló képeit, 
Aztán ki tudja, mellyik volt való. 
A végső küzdés kisszerű jaja 
Nagy gúnykacaj éltünk küzdelmire. 

ÁDÁM 
Miért nem vesztem hát el a magasban, 
Erőm és lelkem teljes érzetével, 
Inkább, mint így hallgatni önmagam 
Síríratát, mit egy szellem rideg 
Közönye tart, ki harcaimban és 
Halálomban nem osztozik velem. - 

LUCIFER 
Ismét fajodra ismerek könyedben, 
Mellyel kiséred ébredésedet 
Kedvenc ábrándból tiszta felfogásra. - 
De nyúgodjál meg, hisz még él fajod. 
Nézd, ott is áll még egy embertanya, 
S gazdája, ím, most lép ki ajtaján. - 
(Egy eszkimó a gulibából kilép, fókavadászatra felkészülten.) 

ÁDÁM 
E korcs alak, e torzkép volna-é 
Nagyságomnak bitor örököse? 
Mért hagytad látnom, Lucifer! valóban 
A vígasz rosszabb, mint volt bánatom. 

AZ ESZKIMÓ 
Léteznek hát mégiscsak istenek 
Felettünk? ím, előttem megjelentek. 
De hát, ki tudja, jók vagy rosszak-e, 
Menekszem tőlük, az legbiztosabb. 
(Vissza akar vonulni.) 

LUCIFER 
Megállj, egy szóra! 

AZ ESZKIMÓ (leborulva) 
Kegyelem, uram! 
Az első fókát néked áldozom, 
Mit elfogok, csak hallgass meg, s ne ronts el. 

LUCIFER 
Hát ahhoz a fókához mily jogod van, 
Hogy éltével váltod meg a tiédet? 

AZ ESZKIMÓ 
Hogy bírok véle: hisz látom, körűlem 
Miként eszi a férget fürge hal, 
Halat a fóka, a fókát meg én. 

LUCIFER 
S a nagy szellem veled táplálkozik. 

AZ ESZKIMÓ 
Tudom, tudom, de a kicsíny időt, 
Melyben mozogni hágy kegyelmesen, 
Vásárolom meg véres áldozattal. 

ÁDÁM 
Mi gyáva nézlet! 

LUCIFER 
S mást tevél-e te? 
Az a különbség csak közöttetek, 
Hogy ő fókát, te embert áldozál 
Az istenségnek, mellyet alkotál 
Saját képedre, mint ez az övére. 

AZ ESZKIMÓ 
Látom, haragszol, és érzem, miért. 
Ínségemben hogy fel mertem sohajtni 
A nap jótékony istenéhez, aki 
Nem kér, csak ád, ki ős regénk szerint 
Itt is parancsolt egykor. - Óh, bocsáss meg, 
S elátkozom örökre. 

ÁDÁM 
Ím, nagy Isten, 
Tekints le és pirulj, mi nyomorult, 
Akit remeknek alkotál, az ember! 

AZ ESZKIMÓ 
Nagyon haragszik társad, éhes ő is? 

LUCIFER 
Sőt, mert nem éhes, épp azért haragszik. 

ÁDÁM 
Mi helytelen faragsz rosz élceket! 

LUCIFER 
Igazság az, nem élc. Okoskodásod 
A jóllakotté, míg itt társadé 
Éhes gyomornak filozófiája. 
Okokkal egymást meg nem győzitek, 
De egyetérttek rögtön, hogyha te 
Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott. 
Igen, igen, akármint képzelődöl, 
Mindég az állat első bennetek, 
És csak midőn ezt el birád csitítni, 
Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen 
Megvesse azt, mi első lényege. - 

ÁDÁM 
Méltó beszéd hozzád, Lucifer, ez, 
Ki minden szentet kárörvendve vonsz 
A föld porába. Hát minden nagy eszme, 
Nemes cselekmény konyhánk gőze csak, 
Vagy oly körülmény dőre magzata, 
Mit egytül egyig a hitvány anyag 
Nehány törvénye mozgat, s tart lekötve? - 

LUCIFER 
S van-é különben? - Azt hiszed talán, 
Hogy Leonídász meghal a szorosban, 
Ha ahelyett, hogy barna levesével 
Táplálkozik olyan köztársaságban, 
Melynek még pénze sincs, lucullusi 
Villában issza édes mámorát 
Kelet minden kéjének? Vagy talán 
Brutus meghal, ha a szép Porciához 
Hazasiet, s a harc izgalmait 
Kiheveri egy jó ebéd után? 
Hogyan tenyész a bűn, hogy a nemesség? 
Nem ronda lég, nyomor szülé-e azt, 
Nem napvilág, szabadságérzet ezt, 
Átörökítve késő származékban 
Alakban és szellemben önmagát? 
Hányan mondák, hogy számoltak magukkal, 
És felköték egy fára magukat. 
De ha leoldák hívatlan kezek, 
Az élet új érintkezése már 
Feledteté velök a számadást. - 
Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében 
Jő a világra, hogyha szerecsen 
Sátornak árnya reszket bölcsején: 
Mi lesz első hőséből a keresztnek? 
Vagy Luther, hogyha pápa lessz esetleg, 
S Leó tanár egy német egyetemben: 
Ki tudja, nem reformál-é emez, 
S az sújtja átkát a dúló merészre? 
Mi lesz Napóleon, ha büszke útját 
Nem egy nép vére egyenlíti ki? 
Elposhad tán egy bűzhödt laktanyában. - 

ÁDÁM (Lucifer száját befogva) 
Ne többet! - mind, amit csak fejtegetsz, 
Oly egyszerűnek látszik, oly valónak: 
De annál károsabb. - A babona 
Bárgyút vakít csak, aki úgysem érzi 
A szellemet, mely köztünk hat, mozog; 
De testvérét felismerné a jobb, ha 
Rideg tanod számokkal meg nem ölné. - 

LUCIFER 
Beszélj tehát társaddal, meg nem árt 
Még egy kis lecke az önismeretből. 

ÁDÁM 
Sokan tengődtök-é még e vidéken? 

AZ ESZKIMÓ 
Sokan bizon, többen, mint ujjamon 
Számíthatok. - Szomszédimat, igaz, 
Agyonverém már mind, de hasztalan, 
Mindég kerülnek újak; s oly kevés 
A fókafaj. - Ha isten vagy, tegyed, 
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen, 
S több fóka. - 

ÁDÁM 
Lucifer, jerünk, elég volt! 

LUCIFER 
No, legalább tekintsük meg nejét. 

ÁDÁM 
Nem akarom meglátni, mert ha süllyedt 
A férfiú, szemünknek ronda látvány: 
De megvetést szül keblünkben csupán. 
A nő, az eszmény, e megtestesült 
Költészet, hogyha süllyedt, torzalak lesz, 
Mely borzadályt szül. Menj, ne lássam őt. 
(Ezalatt Lucifer Ádámot a gunyhó felé vonta, most az ajtót felrúgja, bent Éva mint az eszkimó neje látszik. Ádám mereven bámul, a küszöbön állva.) 

LUCIFER 
Nem lelsz-e benne régi ismerősre? 
Öleld meg hát, hisz e becsűletes 
Ember halálba' sértve lesz, ha ily 
Tisztességet se gyakorolsz nején. 

ÁDÁM 
Öleljem ezt, ki egy Aszpásziát 
Tarték karomban! Ezt, kiben derengni 
Látom megint annak vonásait, 
De úgy, mint hogyha csókjai között 
Állattá válna. - 

AZ ESZKIMÓ (gunyhójába lépve) 
Nőm! vendégeink 
Érkeztek ím. Lásd őket szívesen. 
(Éva Ádám nyakába borul, s a gunyhóba vonja.) 

ÉVA 
Légy üdvözölve, idegen, pihenj meg. 

ÁDÁM (bontakozva) 
Segítség, Lucifer! el innen, el, 
Vezess jövőmbül a jelenbe vissza, 
Ne lássam többé ádáz sorsomat: 
A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg: 
Dacoljak-é még Isten végzetével. - 

LUCIFER 
Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért. -

Read more: http://ember-tragediaja.hupont.hu/15/tizennegyedik-szin#ixzz3caNdfE2q

 

Oldal: Tizennegyedik szín
Madách Imre: Az ember tragédiája - © 2008 - 2024 - madachimre-ember-tragedia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat