Madách Imre: Az ember tragédiája

Ide írhatod maximum 250 karakter hosszúságban a honlap leírását ill. szlogenjét. A leírás fontos a weboldal látogatottá tételében, ezért érdemes jól megszövegezni.

ÉVA 
Ah, élni, élni: melly édes, mi szép! 

ÁDÁM 
És úrnak lenni mindenek felett. 

ÉVA 
Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk, 
És mindezért csupán hálát rebegnünk 
Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket. 

ÁDÁM 
A függés, látom, életelv neked. - 
Szomjúzom, Éva, nézd, mi csábosan 
Néz e gyümölcs ránk. 

ÉVA 
                  Majd szakítok egyet. 

AZ ÚR SZAVA 
Megállj, megállj, egész földet neked 
Adám, csak e két fát kerüld, kerüld, 
Más szellem óvja csábgyümölcseit, 
S halállal hal meg, aki élvezi. - 
Amott piroslik a szőlőgerezd, 
Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal, 
Ragyogó délnek tikkasztó hevében. 

ÁDÁM 
Csodás parancs, de úgy látszik, komoly. 

ÉVA 
Mért szebb e két fa, mint más; vagy miért 
Épp ez tilalmas? 

ÁDÁM 
         Hát mért kék az ég, 
Miért zöld a liget - elég, hogy úgy van. - 
Kövessük a szót, jőj utánam, Éva. 
(Letelepednek egy lugosban.) 


ÉVA 
Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek. 
(Nagy szélroham, Lucifer a lombok között megjelenik.) 


ÁDÁM 
Hah, nő! mi ez, nem hallék még hasonlót. 
Miként ha ellenséges idegen 
Erő tört volna rajtunk. 

ÉVA 
                     Reszketek. 
Az égi zengzet is elhallgatott. 

ÁDÁM 
Itt kebleden, úgy tetszik, hallom azt még. 

ÉVA 
Én meg, ha ott fenn a dics elborul, 
Itt lenn találom azt szemedben, Ádám. 
Hol is lelhetném másutt kívüled, 
Kit létre is csak hő vágyad hozott, 
Mint - fényárjában a fejdelmi nap - 
A mindenségben árván hogy ne álljon - 
A víz szinére festi önmagát 
S enyelg vele, örül, hogy társa van, 
Nagylelküen felejtvén, hogy csupán 
Saját tüzének halvány mása az, 
Mely véle együtt semmivé borulna. 

ÁDÁM 
Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts. 
Mi a hang, hogy ha nincs, ki értené? 
Mi a sugár, ha szín nem fogja fel? 
Mi volnék én, ha mint visszhang- s virágban, 
Benned szebb létre nem feselne létem, 
Melyben saját magam szerethetem? 

LUCIFER 
E lágy enyelgést mért is hallgatom? - 
Elfordulok, másképp oly szégyen ér még, 
Hogy a hideg számító értelem 
Megírigylendi a gyermekkedélyt. 
(Egy madárka énekelni kezd egy közel ágon.) 


ÉVA 
Hallgasd csak, Ádám, óh, mondd, érted-é 
E kis bohó szerelmes énekét? 

ÁDÁM 
Én a patak zugását hallgatám, 
És azt találom, szintén így dalolt. 

ÉVA 
Minő csodás összhang ez, kedvesem, 
E sokszerű szó és egy értelem. - 

LUCIFER 
Mit késem ennyit? fel munkára, fel, 
Megesküvém vesztökre, veszniök kell. 
S kétkedve állok mégis újra meg, 
Nem küzdök-é hiába a tudás, 
A nagyravágyás csábos fegyverével 
Őellenek, kik közt, mint menhely áll, 
Mely lankadástól óvja szívöket, 
Emelve a bukót: az érzelem. 
De mit töprengek. Az nyer, aki mer. 
(Új szélroham. Lucifer a megrettenő emberpár előtt megjelenik. A dics elborul. Lucifer kacag.) 

Mit álmélkodtok? - (Évához, ki futásnak indul.) 
Óh, megállj, kecses hölgy! 
Engedd egy percre, hogy csodáljalak. 
(Éva megáll s lassanként felbátorodik.) 
(félre)
 E mintakép milljószor újuland meg. 
(fent)
 Ádám, te félsz? 

ÁDÁM 
               Tőled, hitvány alak? 

LUCIFER 
(félre) 
Ez is jó ős a büszke férfinemnek. 
(fent) 
Üdvöz légy, szellem-testvér! 

ÁDÁM 
                     Mondd, ki vagy? 
Alulról jössz-e hozzánk, vagy felülről? 

LUCIFER 
Amint tetszik, nálunk ez egyre megy. 

ÁDÁM 
Nem tudtam, hogy van ember még kivűlünk. 

LUCIFER 
Hohó! nagyon sok van még, mit te nem tudsz, 
S nem is fogsz tudni. Vagy a jámbor agg 
Azért teremtett volna-é porondból, 
Hogy a világot ossza meg veled? 
Te őt dicséred, ő téged kitart, 
Megmondja, végy ebből és félj amattól, 
Óv és vezet, mint gyapjas állatot; 
Hogy eszmélj, szükséged nem is lehet. 

ÁDÁM 
Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e hát: 
Nem érzem-é az áldó napsugárt, 
A létezésnek édes örömét 
És Istenemnek végtelen kegyét, 
Ki engemet tőn e föld istenévé? 

LUCIFER 
Ezt tartja tán az a kis féreg is, 
Mely a gyümölcsöt eszi el előled, 
Meg a sas, melly a kis madárra csap. 
Avagy mi tesz nemesbbé tégedet? 
Egy szikra az, mely bennetek dereng, 
Egy végtelen erőnek mozzanása; 
S mint a pataknak egyes habjai, 
Egy percre felcsillogva visszahullnak 
Közös medröknek szürke mélyibe. - 
Igen, tán volna egy, a gondolat, 
Mely öntudatlan szűdben dermedez, 
Ez nagykorúvá tenne, önerődre 
Bízván, hogy válassz jó és rossz között, 
Hogy önmagad intézzed sorsodat, 
S a gondviselettől felmentene. 
De trágyaféregül tán jobb neked 
Tenyészni kis körödnek lágy ölében, 
S tudás nélkűl elfogyni életeddel. - 
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben; 
Nemes, de terhes, önlábunkon állni. - 

ÁDÁM 
Nagy dolgokat mondsz, szédülök belé. 

ÉVA 
Én lelkesűlök, szép s új dolgokat mondsz. 

LUCIFER 
De a tudás nem volna még elég; 
Hogy testesüljön nagyszerű müvekben, 
A halhatatlanság is kellene. 
Mit képes tenni az arasznyi lét? 
E két fa rejti mind e birtokot, 
S ettől tiltott el, aki alkotott. 
Tudsz mint az Isten, azt ha élvezed, 
Ettől örök ifjú marad kecsed. 

ÉVA 
Mégis kegyetlen a mi alkotónk! 

ÁDÁM 
De hátha megcsalsz? (A dics kissé kitisztul.) 

ÉGI KAR 
                Jaj neked, világ, 
Az ős tagadás kisért. 

AZ ÚR SZAVA 
                Ember, vigyázz! 

ÁDÁM 
Mi hang ez ismét? 

LUCIFER 
               A szél gallyakat ráz. 
Segítsetek 
Ti elemek, 
Az embert nektek 
Szerezni meg. - 
(Szélroham, a dics elborul.) 

E két fa az enyém! 

ÁDÁM 
              Ki vagy tehát te? 
Hisz ollyannak tűnsz fel, mint mí vagyunk. 

LUCIFER 
Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg, 
Nézd e vakondot, földet túrva lenn, 
Mindkettőt más-más láthatár övedzi. 
A szellemország látköröd-kivül van, 
És ember az, mi legmagasb neked. 
Az ebnek is eb legfőbb ídeálja 
S megtisztel, hogyha társaul fogad. 
De éppen úgy, miként te őt lenézed, 
És állsz felette végzete gyanánt, 
Áldást vagy átkot szórva istenül rá, 
Épp úgy tekintünk rátok mí alá, 
A szellemország büszke részesi. 

ÁDÁM 
S azoknak volnál hát te egyike? 

LUCIFER 
Igen, erősek közt a leghatalmasb, 
Ki ottan álltam az Úr trónja mellett, 
S legszebb dicséből osztályom kijárt. 

ÁDÁM 
Mért nem maradtál hát a fényes égben, 
E porvilágra mért jövél közénk? 

LUCIFER 
Megúntam ott a második helyet, 
Az egyhangú, szabályos életet, 
Éretlen gyermek-hangu égi kart, 
Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart. 
Küzdést kivánok, diszharmóniát, 
Mely új erőt szül, új világot ád, 
Hol a lélek magában nagy lehet, 
Hová, ki bátor, az velem jöhet. 

ÁDÁM 
Megmondta Isten, hogy büntetni fog, 
Ha más utat választunk, mint kitűzött. 

ÉVA 
Miért büntetne? - Hisz, ha az utat 
Kitűzte, mellyen hogy menjünk, kivánja, 
Egyúttal ollyanná is alkotott, 
Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. 
Vagy mért állított mély örvény fölé, 
Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. - 
Ha meg a bűn szintén tervében áll, 
Mint a vihar verőfényes napok közt, 
Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong, 
Mint ezt, mivel éltetve melegít? 

LUCIFER 
Lám, megjelent az első bölcselő! 
Nagy sor jövend utánad, szép hugom, 
Mely milljó úton ezt vitatja újra; 
A tébolydába téved sok közűlök, 
Sok visszaretten, révbe egy sem ér. 
Hát hagyjatok fel az okoskodással, 
Minden dolognak oly sok színe van, 
Hogy aki mindazt végigészleli, 
Kevesbet tud, mint első pillanatra, 
S határozatra jőni rá nem ér. 
A tett halála az okoskodás. - 

ÉVA 
Én hát szakítok egyet a gyümölcsből. 

ÁDÁM 
Megátkozá az Úr. 
(Lucifer kacag.) 

De csak szakíts. 
Jőjön reánk, minek ránk jőni kell, 
Legyünk tudók, mint Isten. 
(A tudás almáját előbb Éva, aztán Ádám megízleli.) 


ÉVA 
         S e felett 
Örökké ifjak. - 

LUCIFER 
         Erre, erre csak. 
A halhatatlanságnak fája ez. 
Siessetek hát! 
(A másik fa felé vonja őket, egy Kerub lángoló karddal útjokat állja.) 


KERUB 
                       Félre, bűnösök. 

AZ ÚR SZAVA 
Ádám, Ádám! elhagytál engemet, 
Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban. 

ÉVA 
Végünk van. 

LUCIFER 
                  Csüggedtek? 

ÁDÁM 
                     Korántse hidd. 
Csak ébredésem borzongása ez. - 
El innen, hölgyem, bárhová - el, el! 
Idegen már s kietlen ez a hely. 

ÉGI KAR 
Ah, sírjatok testvéri könnyeket, 
Győz a hazugság - a föld elveszett. -

Read more: http://ember-tragediaja.hupont.hu/3/masodik-szin#ixzz3caHfNfGw

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 4
Heti: 23
Havi: 22
Össz.: 10 440

Látogatottság növelés
Oldal: Második szín
Madách Imre: Az ember tragédiája - © 2008 - 2024 - madachimre-ember-tragedia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »