ELSŐ UDVARONC 
Ki az megint, ki ottan fűtözik, 
Eretnek vagy boszorkány? 

MÁSODIK UDVARONC 
Nem tudom. 
Nincs már divatban, hogy még érdekeljen, 
Csak söpredék gyül a máglyák köré. 
S nem őrjöng az sem már öröm miatt, 
Csak hallgatag néz és morog magában. 

ELSŐ UDVARONC 
Az én időmben ünnep volt az illyes, 
Ott volt az udvar, a nemes világ. 
Ah, így fajulnak el a jó idők. - (Elhaladnak.) 

LUCIFER 
Ily hűvös estve e tűz jólesik, 
Bizon-bizon már jó régen melenget. 
De félek, hogy kialszik nemsokára. 
Nem férfias határzattól eloltva, 
Nem új nézetnek engedvén helyet, 
De e közömbös korban nem leend, 
Ki új hasábot vetne a parázsra, 
S én fázhatom. - Minden nagy gondolatnak, 
Hiába, ily kicsínyes a bukása. - - (El a toronyba.) 
(Rudolf és Ádám az előtérre lépve.) 

RUDOLF 
Állítsd fel, Kepler, horoszkópomat, 
Rosz álmam volt az éjjel, rettegek, 
Mi konjunktúrákban van csillagom. 
Baljóslatú jel tűnt fel udvarában 
Már múltkor is, ott a kigyó fejénél. 

ÁDÁM 
Meglesz, uram, amint parancsolod. 

RUDOLF 
Ha majd e klimaktérikus napok 
Elmúltak, a nagy műt is újrakezdjük, 
Mely a minap sikertelen maradt. 
Átnéztem újra Hermes Trismagistust, 
Synesiust, Albertust, Paracelsust, 
Salamon kulcsát és más műveket, 
Mig rátaláltam az ejtett hibára. 
Amint izzasztók a vénhedt királyt, 
Feltűnt a holló s a veres oroszlány, 
Utánuk a kettes merkur kifejlett 
A két planéta egyesült hatásán, 
S leszállt az ércek bölcseletsava. 
De elhibáztuk a nedves tüzet, 
Száraz vizet, s azért nem létesült 
A szent menyegző, a dicső eredmény, 
Mely ifjuságot önt az agg erébe, 
Nemességet visz át a szürke ércbe. 

ÁDÁM 
Értem, felséges úr. 

RUDOLF 
Egy szóra még. 
Rossz hír kering az udvarban felőled, 
Hogy új tanoknak híveül szegődtél, 
Rostálod a szentegyház téteit; 
Sőt most, midőn anyád mint rút boszorkány 
Legsúlyosb vád alatt börtönben ül, 
Méltó gyanúba jössz te is, midőn 
Olyan nyakasan s ernyedetlenül 
Igyekszel őt kiszabadítani. 

ÁDÁM 
Felséges úr! hiszen fia vagyok. 

RUDOLF 
A szentegyház, fiam, igazb anyád. 
Hagyd a világot, jól van az, miként van, 
Ne kívánd kontárul javítani. - 
Nem halmozálak-é kegyekkel el, 
Atyád, tudod jól, korcsmáros vala 
S nemességed kétség fölül helyeztem, 
Pedig bizony elég bajomba telt. 
Fölemelélek trónomhoz, s csak így 
Jutál Müller Borbála szép kezéhez. 
Azért, ismétlem, légy, fiam, vigyázó. (El.) 
(Ádám gondolatokba merülve erkélyének lépcsőinél megáll. Két udvaronc az előtérbe érve.) 

HARMADIK UDVARONC 
Nézd, mint mereng ismét a csillagász. 

NEGYEDIK UDVARONC 
A féltés bántja szüntelen szegényt, 
Hiába, nem tud új körébe szokni, 
Kirí belőle mindig a paraszt. 

HARMADIK UDVARONC 
Nem fogja fel, hogy az igaz lovag, 
Bár istenség gyanánt imádja a nőt, 
Vérét odadni volna érte kész, 
Ha rágalom érintené erényét; - 
Ő hódolásban mellékcélt gyanít.

ÉVA  (Más csoporttal a két udvaronchoz csatlakozik, s nevetve legyezőjével a második udvaronc vállára ver.) 
Ah, menj, lovag - az istenért, kegyelmezz, 
Tréfáidon halálra kell nevetnem. - 
Nézd, itt e két úr mily szörnyű komoly. - 
Talán megszállott már titeket is 
Az újitásnak átkos szelleme? 
Úgy el szememből! Nem szenvedhetem 
E fajt, mely olly epés, bús felfogással 
Megírigyelte ezt a csillogó 
Nyugodt világot tőlünk s újat eszmél. 

HARMADIK UDVARONC 
Minket nem illet e vád, drága hölgy, 
Ki vágyna illyen körben változásra. 

ELSŐ UDVARONC 
De, hogyha nem csalódom, ottan áll 
Egy férfi, arcán e sötét jelek. 

ÉVA 
Férjem szegény? - az istenért, urak, 
Kiméljétek meg őt az ily gyanútól 
Előttem, kit hozzá szent kötelék 
Csatol. - Hisz ő beteg - nagyon beteg. 

MÁSODIK UDVARONC 
Betegje tán e súgárzó szemeknek? 

HARMADIK UDVARONC 
Valóban, amit senki nem merészel, 
Ő sértne-é meg féltékeny gyanúval? - 
Óh, bár lehetne lovagod gyanánt 
Szemébe kesztyűt dobnom a merésznek. 
(Ezalatt Ádámhoz érnek.) 
Ah, mester! épp jó, hogy találkozunk, 
Jószágaimra kívánnék utazni, 
Időjóslást szeretnék! 

ELSŐ UDVARONC 
Én pedig 
Fiamnak vágynám csillagát kitudni. 
Éjfél után, múlt éjjel jött világra. 

ÁDÁM 
Reggel mindkettő készen vár, urak. 

NEGYEDIK UDVARONC 
A társaság oszol, menjünk mi is. 

HARMADIK UDVARONC 
Lépcsője itt van - jó éjt, asszonyom. 
(súgva) 
Egy óra múlva. 

ÉVA 
(súgva)         Jobbra, a lugosban. 
(fent) Jó éjt, urak. - Jőj, kedves Jánosom.

(Mind elmennek. Ádám és Éva az erkélyre. Ádám zsöllyeszékbe dűl. Éva előtte áll. Mindinkább besötétedik.) 

ÉVA 
János, nekem szükségem volna pénzre. 

ÁDÁM 
Egy fillérem sincs, mind elhordtad immár. 

ÉVA 
Örök szükséget tűrjek-é tehát? 
Az udvarhölgyek pávaként ragyognak, 
Szintúgy szégyellek köztük megjelenni. 
Valóban, hogyha egy-egy udvaronc 
Felém hajolva, mosolyogva mond, 
Hogy a királyné köztük én vagyok, 
Szégyenkezem miattad, aki a 
Királynét így állítod udvarába. 

ÁDÁM 
Nem fáradok-e éjet és napot, 
Elárulom tudásomat miattad, 
Megfertőzöm, midőn haszontalan 
Időjóslást, horoszkópot csinálok, 
Eltitkolom, mit lelkem felfogott, 
És hirdetem, mit jól tudok, hamis. 
Pirulnom kell, mert rosszabbá levék, 
Mint a szibillák, kik hivének abban, 
Amit jósoltak, míg én nem hiszek. 
De megteszem, hogy leljem kedvedet. 
Hová teszem, mit bűndijul kapok? 
Hisz nékem nem kell semmi a világon, 
Csak az éj és tündöklő csillaga, 
Csak a szférák titkos harmóniája 
Tiéd a többi. - Ámde ládd, ha a 
Császár pénztára többnyire üres 
Sok kérelemre rendetlen fizetnek. 
Tiéd lesz most is, mit reggel kapok, 
S te hálátlan vagy, ládd, ez fáj nekem. 

ÉVA (sírva) 
Szememre hányod, hogy mit áldozasz, 
S nem áldozék-e én is eleget, 
Miattad? én, nemes háznak leánya, 
Midőn kétséges rangodhoz csatoltam 
Jövőmet, és nem általam jutál-e 
Jobb társaságba? Hálátlan, tagadd el. - 

ÁDÁM 
Kétséges rang-e hát szellem, tudás? 
Homályos származás-e a sugár, 
Amelly az égből homlokomra szállt? 
Hol van nemesség, más ezen kivül? 
Amit ti úgy neveztek, porlatag 
Hanyatló báb, mit lelke elhagyott, 
De az enyém örökifjú, erős. - 
Óh, nő, ha te meg bírnál érteni, 
Ha volna lelked oly rokon velem, 
Minőnek első csókodnál hivém, 
Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd 
Kivűl a boldogságot körömön, 
Nem hordanál mindent, mi benned édes, 
Világ elé s mindent, mi keserű, 
Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. - 
Óh, nő, mi végtelen szerettelek. 
Szeretlek most is, ah, de keserűen 
Fulánkos a méz, mely szivembe szállt. 
Fáj látnom, mily nemessé lenne szűd, 
Ha nő lehetnél; a sors semmivé tett, 
Mely a nőt báb-istenként tartja még, 
Mint istenűl tartotta a lovagkor, 
De akkor hittek benne, nagy idő volt, 
Most senki sem hisz, törpe az idő, 
S a báb-istenség csak vétket takar. - 
Elválnék tőled, szívemet kitépném, 
Ha fájna is, tán nyúgodtabb lehetnék, 
S te is nélkűlem boldogabb lehetnél; 
De ott van újra a már meglevő rend: 
Az a tekintély - egyházunk szava; 
S együtt kell tűrnünk, míg a sír felold. 
(Fejét kezébe hajtja, Éva meghatva simogatja.) 

ÉVA 
No, Jánosom, oly gyászosan ne vedd, 
Ha mondok is egyet-mást néha-néha, 
Nem akarálak búba ejteni. 
De ládd, az udvar oly csodálatos, 
És hölgyei oly büszkék, gúnyosak, 
Mit kezdjek én dacolni ellenök? 
Nincs már közöttünk, úgyebár, harag, 
Jó éjt - reggelre ne feledd a pénzt. 
(Lemegy a lépcsőn a kertbe.) 

ÁDÁM 
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek 
A nő, méregből s mézből összeszűrve. 
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, 
Míg bűne a koré, mely szülte őt. 
Hej, famulus! 
(Lucifer jő lámpával, s az asztalra teszi.) 

LUCIFER 
Parancsolsz, mesterem? 

ÁDÁM 
Időjóslatra és nativitásra 
Vagyon szükségem, készíts íziben. 

LUCIFER 
Természetes, csillámlót, fényeset; 
Ki venne pénzeért rideg valót. 

ÁDÁM 
De ne olyant, mely szinte képtelen. 

LUCIFER 
Olyat nem is bírnék tán feltalálni, 
Min megbotránkoznának a szülők, 
Nem messiás-é minden újszülött, 
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak, 
S csak későbben fejlik szokott pimasszá. (Ír.) 
(Éva ezalatt a lugoshoz ért, a harmadik udvaronc elébe lép.) 

HARMADIK UDVARONC 
Mi rég epesztesz itten, óh, kegyetlen. 

ÉVA 
Talán neked nagy már az áldozat 
Az éj hüvös szelét kiállani, 
Mig én egy jó, nemes férjet csalok meg, 
Az ég átkát, világ itéletét 
Vonom magamra éretted, lovag? 

[HARMADIK] UDVARONC 
Ah, az ég átka, a világitélet 
Nem hat titkába e sötét lugosnak. 

ÁDÁM (merengve) 
Kivántam kort, mely nem küzd semmiért, 
Hol a társas rend megszokott nyomát, 
E megszentelt előitéletet 
Nem bántja senki, hol nyugodhatom, 
És egykedvű mosollyal hagyhatom 
Hegedni hosszu harcaim sebét. - 
Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben 
A lélek él - e kínos szent örökség, 
Mit az egekből nyert a dőre ember -, 
Mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni, 
S csatára kél a renyhe élvezettel. - 
Hej, famulus! hozz bort, úgy reszketek, 
Fagyos világ ez, kell, hogy feltüzeljem. 
E törpe korban így kell lelkesülni 
És elszakadni mocskoló porától. - 
(Lucifer bort hoz, Ádám a szín végéig iddogál.) 
Óh, tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég, 
Rejtélyes és szent könyvedet előttem; 
Törvényidet ha már-már ellesém, 
Felejtem a kort és mindent körűlem. 
Te örökös vagy, míg az mind mulandó, 
Te felmagasztalsz, míg amaz lesújt. - 

[HARMADIK] UDVARONC 
Borbála, óh, ha az enyém lehetnél! 
Ha Isten elszólítná férjedet, 
Hogy az eget jobban fel bírja fogni, 
Miért éltében mindig fáradott. 

ÉVA 
Hallgass, lovag, úgy sajnálnám szegényt, 
Hogy könnyeim közt csók nem jutna néked. 

[HARMADIK] UDVARONC 
Te tréfát űzesz. 

ÉVA 
      Sőt, valót beszélek. 

[HARMADIK] UDVARONC 
Ki érti ezt a rejtélyes kedélyt? 
Borbála! hisz te így nem is szeretsz. 
Vagy mondd, ha volnék számüzött, szegény, 
Mit volnál képes tenni hívedért? - 

ÉVA 
Valóban, azt mostan nem tudhatom. 

ÁDÁM 
Óh, jő-e kor, mely e rideg közönyt 
Leolvasztandja, s mely új tetterővel 
Szemébe néz az elavult lomoknak, 
Biróúl lép fel, büntet és emel, 
(Felkél, és tántorogva az erkély szélére lép.) 
Nem retten vissza a nagy eszközöktől, 
Nem fél a rejtett szót kimondani, 
Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt 
Haladni fog a végzetes uton, 
S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. 
(A Marseillaise dallama hallik.) 
Óh, hallom, hallom a jövő dalát, 
Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, 
Mely a vén földet ifjuvá teszi:

Read more: http://ember-tragediaja.hupont.hu/9/nyolcadik-szin#ixzz3caLkLwO0

 

Oldal: Nyolcadik szín
Madách Imre: Az ember tragédiája - © 2008 - 2024 - madachimre-ember-tragedia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat