ÉVA 
Csak erre, erre, kedves kis fiam. 
Nézd, arra ment el gyors hajón atyád, 
Csatázni messze hon határain. 
Egy durva nép él ott, mely vakmerőn 
Fenyegeté szabadságát honunknak. 
Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam, 
Hogy az ég védje e hon igazát, 
S vezesse közénk hős atyádat épen. 

KIMÓN 
Ugyan mért ment atyám oly messze földre, 
Hogy védje ezt a rongyos, gyáva népet, 
Ha szép nejét meg bú emészti honn? 

ÉVA 
Óh, jaj, ne ítélj jó apád felett, 
Istennek átka űl oly gyermeken. 
Csak a szerelmes nőnek van joga 
Kesergni férje nagy lépésein, 
Miket ha nem tesz, megszégyenlené. 
Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak. 

KIMÓN 
Félsz hát, anyám, hogy gyenge, megverik? 

ÉVA 
Nem, nem, fiam, atyád hős, győzni fog, 
Csak egy van, amitől őt félthetem, 
Hogy önmagát nem győzi meg. 

KIMÓN 
                                           Hogyan? 

ÉVA 
Van a léleknek egy erős szava 
A nagyravágy. A rabszolgában alszik, 
Vagy szűk körében bűnné aljasul. 
De vérével táplálván a szabadság, 
Naggyá növeszti, mint polgárerényt. 
Ez költ életre minden szép s nagyot, 
De hogyha túl erős, anyjára tör, 
S küzd véle, míg elvérzik egyikök. - 
Ha e szó benne túlerőre jutna, 
Ha megcsalhatná ezt a szent hazát, 
Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam. 
(A templom csarnokába mennek, ezalatt a térre mindig többen gyülekeznek.) 

ELSŐ A NÉPBŐL 
Nem hall az ember semmi izgató 
Hírt, mintha sergünk ellent sem találna. 

MÁSODIK A NÉPBŐL 
És itthon is oly álmos minden ember, 
Tán senki sem kohol már terveket, 
Mint hajdanán, miknek kivitelére 
A felséges nép torka kellene. 
Ma reggel óta járom e helyet, 
S szavazatomra nem akad vevő. 

ELSŐ A NÉPBŐL 
Unalmas élet, mit van tenni már? 

HARMADIK A NÉPBŐL 
Nem ártana egy gyönge kis zavar.

(Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta, kezeit megmosá s a hozandó áldozatra készült. Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő jelenetbe vegyül. A tér megtelt polgárokkal, néppel, két demagóg a szószékért küzd.) 

ELSŐ DEMAGÓG 
Odább! ez a hely itten az enyém. 
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek. 
(A nép helyeslést üvölt.) 

MÁSODIK DEMAGÓG 
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét! 
(A nép kacag és tapsol.) 

ELSŐ DEMAGÓG 
Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg. 
Polgárok! fájva emelek szavat, 
Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot 
Porig alázni; s egy nagy férfiút 
Kell vonnom bírószéketek elé 
A dísz-szekérről. 

MÁSODIK DEMAGÓG 
            Jól kezded, gonosz! 
No, csak virágozd fel az állatot, 
Mit áldozatra szántál. 

ELSŐ DEMAGÓG 
                 Félre innen! 

A NÉPBŐL 
Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót. 
(Rángatják a második demagógot.) 

ELSŐ DEMAGÓG 
De bármint fáj szivem, mégis beszélek, 
Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép, 
Még hadvezérednél is többre nézlek. 

MÁSODIK DEMAGÓG 
Ez árus lelkü, éhenholt csoportot, 
Mely eb gyanánt a hulladékra les 
Gazdái asztaláról? - Óh, te gyáva, 
Ízlésedet nem írigyelhetem. 

A NÉPBŐL 
Le véle, ő is áruló, le véle! 
(Még inkább bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.) 

ÉVA 
Szent Aphrodíte! óh, fogadd, fogadd el 
Ez áldozat füstét, hallgasd imámat: 
Nem zöld babért kérek férjem fejére, 
Családi enyhet csak bajnok szivére.

(Az áldozat füstében Erósz mosolyogva megjelenik, a Khariszok körülállják s rózsákat hintenek rá. Áhítatba merült csoportozat.) 

A SZOLGÁLÓK 
Hallgasd meg őt! 

ERÓSZ 
                            Óh, nő, a tiszta szív 
Áldása rajtad! - 

A KHARISZOK 
                          És a Khariszok 
Oltalma véled! - 

A SZOLGÁLÓK 
                           Hála, Aphrodíte! 

ELSŐ DEMAGÓG 
Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész 
Eladta a hont. 

MÁSODIK DEMAGÓG 
                      Óh, hazudsz, hazudsz! 
Hallgassatok, vagy késő bánalomnak 
Ér szégyene. 

ELSŐ A NÉPBŐL 
Le onnan, szemtelen! 
(Egészen a tömegbe sodorják.) 

ELSŐ DEMAGÓG 
Ifjúságod virága van kezében, 
Lemnoszt be bírta venni egy csapással, 
S most veszteg áll Phárosznál. Megfizették. 

HARMADIK A NÉPBŐL 
Halál fejére. 

ELSŐ POLGÁR 
                 Nos, kiáltsatok, 
Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki. 
(Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek.) 

ÉVA (felemelkedve) 
Minő zaj az kint? nézzük meg, fiam. 

KIMÓN 
Egy árulót itélnek el, anyám. 

ÉVA (a csarnok lépcsőzetére lépve) 
Szivem mindig szorul, ha éhező nép 
Itéletét látom nagyok felett. 
Ha sárba hull a fényes, kárörömmel 
Szemléli a pór, gúnnyal illeti, 
Mint hogyha önmocskát is igazolná. 

MÁSODIK A NÉPBŐL 
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani 
Szeretnék. 

MÁSODIK POLGÁR 
                    Itt van, kend meg torkodat. 

MÁSODIK A NÉPBŐL 
Aztán mit mondjak? 

MÁSODIK POLGÁR 
              Mondj halált fejére. 

A NÉPBŐL 
Halál! halál! - 

ÉVA 
                  Kiről is van tehát szó? 

MÁSODIK DEMAGÓG (hozzája lépve) 
Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb, 
Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik. 

ÉVA 
Miltiádészről? - Óh, nagy istenek! 
S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból 
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz? 

KRISZPOSZ 
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül 
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel 
Tart, aki így szavaztat. 

ÉVA 
                     Jaj neked, 
Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít! 
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel. 
De hát te, Therszitész? s ti mind, ti mind, 
Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok, 
Mert a kapuktól ellenségteket 
Férjem veré el. - Óh, hálátlanok! - 

THERSZITÉSZ 
Ah, asszonyom! keservesen esik bár, 
De mit tegyünk, ez a néphangulat: 
Ki kockáztatja minden birtokát, 
Dacolva a felgerjedett habokkal! 

ELSŐ DEMAGÓG 
Kimondom hát a nép itéletét. 
(Lucifer mint harcos, rémült arccal, szaladva jő.) 

LUCIFER 
Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál! 

ELSŐ DEMAGÓG 
Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk 
Nincs-é előttük? 

LUCIFER 
           Éppen ő az ellen. 
Megtudta, mit forraltok ellene, 
Felkelt szivében a méltó harag, 
S míg szóltok, tűzzel-vassal itt terem. 

MÁSODIK DEMAGÓG 
Ti hoztátok mindezt ránk, árulók. 

A NÉPBŐL 
Üssük le őket. - Éljen a vezér! - 
Jaj nékünk, fusson, aki merre tud. - 
Mindennek vége. - 

ELSŐ DEMAGÓG 
             Nincs. Hódolni néki 
Elébe a kapukhoz! 

ÉVA 
                Istenek! 
Az ítélet fájt, melly által nekem 
Elvesztél férjem, óh, de keserűbb, 
Hogy igazoltad azt - bár visszanyerlek. - 

ELSŐ A NÉPBŐL 
Fogjátok el nejét; ha városunknak 
Bántása lesz, haljon meg gyermekestül. 

ÉVA 
Meghalnék érted, férjem, szívesen, 
Csak a hon átka gyermekem ne érné. - 

KIMÓN 
Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem, 
Megóv e szentély minden bántalomtól.

(Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szétszalad. - A nimfák eltűnnek.) 

LUCIFER (kacagva kezét dörzsöli) 
Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek 
Kacagni ott, hol szívek megrepednek. 
(a templom felé fordulva) 
Csak e mindig megifjuló, örökké 
Szépnek látása ne zavarna folyvást. 
Úgy fázom idegenszerű körében, 
Mely a mezetlent is szemérmetessé, 
A bűnt nemessé és a végzetet 
Magasztossá teszi rózsáival 
S az egyszerűség csókos ajkival. - 
Mért késik oly soká az én világom, 
A torzalak, a kétes rémület, 
Hogy elriassza e káprázatot, 
Mely küzdelmemben a már-már bukó 
Embert mindannyiszor fölkelti újra. - 
De majd meglátjuk, hogyha a halál 
Borzalma eljő hozzánk nemsokára, 
Unalmas árnyjátéktoknak vajon 
Nem lesz-e akkor itt végső határa. 
(A nép közé vegyül.)

(Ádám mint Miltiádész, fegyveres csapat élén vezettetik megsebesülten. Előtte könyörögve a nép és a demagógok.) 

A NÉPBŐL 
Éljen vezérünk. Könyörülj, nagy ember. 

ÁDÁM 
Mi vétketek hát, amiért könyörgtök? 
S a gyöngétől mit kérhet az erős? - 
De nőm nem jő elém, se gyermekem; 
Tán csak nem érte őket bántalom! - - 

ÉVA 
Ah, Miltiádész, mért is jössz, ha nőd 
Sem bír örülni jöttödön. - Fiam, 
Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel... Ah, 
Még jó nevet se hágy reád atyád! - 

ÁDÁM 
Mi ez? nem értem. A nép esdekel, 
Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért. - 

ÉVA 
De jobban vérzik a hon és szivem. 
Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén. - 

ÁDÁM 
Nem illet-é rangomban ily kiséret? 
Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged 
Továbbra is tisztemnek megfelelni. 
Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe, 
A felséges népnek kezébe téve 
Hatalmamat, beszámoljak neki. 
Im, elbocsátlak, bajnok társaim, 
Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát. 
S most én is e kardot, Athéne Pallasz, 
Szentelve tűzöm oltárod fölé. 
(Felvezetteti magát a csarnok lépcsőin. Fegyveresei eloszolnak.) 

ÉVA (férje nyakába borulva) 
Ah, Miltiádész, hol van boldogabb nő, 
Mint a te nőd, nemes nagy férfiú! 
Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos 
Hozzád, mi nagy, mi szép! 

ÁDÁM 
                        Ti kedvesek! 

KIMÓN 
Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám, 
Az jól van téve. - 

ÉVA 
           Óh, ne szégyeníts meg, 
Ezt a hitvesnek kelle tudni jobban. 

ÁDÁM 
Fiam! Atyád kardját mutasd be te. 

KIMÓN (a kardot felakasztva) 
Óvd, istenasszony, ezt a drága kardot, 
Mig egykor érte hozzád eljövök. 

ÉVA 
E kettős áldozathoz az anya 
Hadd szórja a tömjént. Pallasz, tekints le. 
(Tömjént áldoz.) 

ELSŐ DEMAGÓG (a szószéken) 
Nem volt-e igazam, hogy áruló? 
Hogy Dáriusz megvette? tettetés csak 
A seb, nem kíván ellene csatázni. 

A NÉPBŐL 
Halál reá. 

ÁDÁM 
                 Mi zaj az odakint? 

ÉVA 
Ah, Miltiádész, rettentő beszéd az: 
Árúlónak mond újra a tömeg. 

ÁDÁM 
Nevetséges vád; engem, árulónak, 
Ki Marathónnál győztem? 

ÉVA 
                     Óh, hogy úgy van. 
Gonosz világ az, mellyet itt lelél. 

ELSŐ DEMAGÓG 
Mit késtek őt elfogni? 
(Nép tolong a templom csarnoka elé, köztük Lucifer.) 

ÉVA 
                    Miltiádész! 
E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdulj. - 
Miért is oszlatád szét a hadat? 
E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel? 
Csak láncot érdemel e csőcselék, 
Mely érzi, hogy te szűletél urául, 
Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve, 
S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. - 

ELSŐ DEMAGÓG 
Halljátok-e, egy áruló neje 
Miként beszél? - 

ÉVA 
            Az a nőnek joga, 
Hogy férjét védje, mégha bűnös is, 
Hát még ha ollyan tiszta, mint uram! 
És ellensége ollyan korcs, miként ti. - 

ELSŐ DEMAGÓG 
Mért hagyja a felséges nép magát 
Így becsmérelni. 

ELSŐ A NÉPBŐL 
           Hátha igazat mond. 

ELSŐ POLGÁR 
Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok, 
Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen. 

A NÉPBŐL 
Halál reá. - 

ÁDÁM 
                  Takard el e fiút. 
Ne lássa vérem, s el, nő, e kebelről. 
A villám, melly a szirtre csap, ne érjen. 
Csak én haljak meg - vagy miért is éljek, 
Midőn látom, mi dőre a szabadság, 
Melyért egy élten küszködém keresztül. 

ELSŐ DEMAGÓG 
Mit tétováztok még. 

A NÉPBŐL 
                  Halál reá! 

ÁDÁM 
E gyáva népet meg nem átkozom, 
Az nem hibás, annak természete, 
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze, 
S a szolgaság, vérengző eszközévé 
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek. 
Csak egyedűl én voltam a bolond, 
Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság. 

LUCIFER 
(félre) Elmondtad a sírverset önmagadra, 
S utánad illőt sok nagy síroromra. - 

ÁDÁM 
Vezessetek le. Nem veszem igénybe 
Tovább e szentélyt. 
(Levezetteti magát a lépcsőn, Évát gyöngéden szolgálói karjába téve.) 
           Ím - készen vagyok. - 

MÁSODIK DEMAGÓG 
Védjed magad, még nincsen veszve semmi. 

ÁDÁM 
Nagyon gyötörne a seb, hogyha szólnék 
Védelmemül. 

MÁSODIK DEMAGÓG 
                    Tedd meg, hisz ez a nép 
Csak az imént porban csuszott előtted. 

ÁDÁM 
Ah, épp azért minden haszontalan, 
Önszégyenét meg nem bocsátja a nép. 

LUCIFER 
Kijózanodtál-é hát? 

ÁDÁM 
               Óh, nagyon. 

LUCIFER 
Átláttad-é, hogy a bódult tömegnek 
Nemesb ura voltál, mint ő neked? 

ÁDÁM 
Lehet, de mind a kettő kárhozat; 
Más név alatt a végzet ugyanaz. 
Hiú törekvés azzal küzdeni, 
Nem is fogok. - Aztán miért, miért is 
Vágynék magasra bármi hő kebel. 
Éljen magának, és keresse a kéjt, 
Mellyel betölti az arasznyi létet, 
S tántorgjon ittasan Hádész felé. - 
Vezess új útra, Lucifer, vezess, 
S kacagva nézem más erényeit, 
Más kínjait, csak élveket kivánva. 
Te meg, nő, aki - úgy rémlik szivemnek - 
Egykor lugost varázsolál nekem 
A sivatagba, hogy ha még fiamból 
Polgárt nevelnél tisztes anyaként: 
Bolond vagy, méltán gúnyol a leány, 
Ki festett arccal a bordélyban ül 
Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal. 
Örülj, mulass, tagadd meg az erényt. - 
Vérpadra mostan, büntetésemül. 
Nem mintha aljast bírtam volna tenni, 
De mert nagy eszme lelkesítni bírt. 
(Ezalatt egy tőkét hoznak a lépcsők elé, mellette Lucifer áll bárddal. Ádám lehajtja a fejét.) 

ELSŐ DEMAGÓG 
Végezzétek ki. Éljen a haza! 

LUCIFER (félsúgva) 
Szép búcsu, nemde? - Nos, vitéz uram, 
Nem borzogat most furcsán egy kevéssé 
A torzképű halál rideg szele? - 

ÉVA 
Ah, Pallasz! meg nem hallgatád imámat. -

(A templomból a halál nemtője, mint szelíd tekintetű ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép.) 

ÁDÁM 
Pallasz meghallgatott. - Az ég veled, 
Megnyugvás szállt szivembe, Lúciám. 

LUCIFER 
Átok reád, hiú ábrándvilág, 
Megint elrontád legszebb percemet. - 

ÉVA 
Átok reád, te közlelkű rideg nép, 
A boldogságot durván illetéd, 
S üde virága menten porba hullt. 
Pedig nem ollyan édes a szabadság 
Neked, amillyen fájdalmas nekem volt. -

Read more: http://ember-tragediaja.hupont.hu/6/otodik-szin#ixzz3caJoCaPI

 

Oldal: Ötödik szín
Madách Imre: Az ember tragédiája - © 2008 - 2024 - madachimre-ember-tragedia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat